Mi ez a szabály?
Szóval van ez a 4%-os szabály (4% rule), amit nem én találtam ki, hanem nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb emberek. Alapvetően egy kutatás eredménye (Trinity study), amiben azt kutatták, hogy mi az az átlagos lehívási ráta % (withdrawal rate %), amivel ha minden évben csökkentjük a portfóliónkat, akkor sem fogy el a pénzünk a nyugdíjas éveink végéig – mindezt az infláció figyelembevételével.
A kutatók 1925 és 1995 közötti időszak adatait vizsgálták és ezen periódusban 15 és 30 éves intervallumokat vettek alapul. A kutatás azt feltételezi, hogy a befektetett pénzünk nagy része tőzsdén van, de ettől sem kell megijedni, mert a teljes piacot követő indexekben van (indekövető ETF-ek, pl S&P 500-at követő ETF) – ezekről majd később ejtek szót ezen a blogon.
Példa: ha az éves megélhetési költséged 4 millió forint (ez kb havi 333e Ft), akkor neked 100 millió Forint (333e Ft / 0,04 = 100mHUF) megfelelő befektetésére van szükséged ahhoz, hogy ez onnantól életed végéig kitartson. Minden évben kiveszel 4 millió Forintot év végén, abból élsz a következő egy évben, míg a bentmaradt pénzed újratermeli a 4 milliót az új évben, amit aztán a következő évben használsz fel és így tovább.
Ez azért tud működni, mert a piac a fent említett 4%-nál átlagosan többet hoz, így inflációt figyelembe véve is megmarad a 4% tiszta hozam. A teljes igazság az, hogy egyik évben többet, másikban kevesebb hozamot tudsz elérni a piacon, de átlagban simán tudja hozni a 4%+Inflációt, így nemhogy elfogyna a pénzed, hanem még alapvetően több is lesz, mint amire szükséged van.
Tehát mi kell ehhez, hogy működjön?
- Meg kell határoznod, hogy Neked mennyi az éves költségszinted
- Össze kell szedned annyi megtakarítást, ami a 4%-os szabály felhasználásával elegendő lehet a „nyugdíjadra” – használd a fenti példát a kalkulációhoz
- Be kell fektetned a megtakarításod olyan instrumentumokba (index követő ETF-ek, részvények, kötvények, osztalék papírok, ingatlanok stb.), amik éves nettó hozama legalább 4% + infláció
A számok nyelvén mindez
Összeraktam egy példa táblázatot, amiben jól látszik, hogy a modell mennyire érzékeny a havi költségszintedre vagy a hozam %-ra. A 100 milliót a fenti példa miatt jelöltem be, a 150 milliót meg magam miatt. Én úgy számoltam, hogy havi nettó 500 e Forint elég lehet életem végéig (inflációt követve), amihez a 4%-os szabályt alkalmazva 150 millió Forint megtakarítás szükséges.
Tehát a tábla első oszlopában van a havi költésed, a további oszlopokban meg a fejléc szerinti hozam %-kal számolt szükséges befektetés mértéke.
A fenti táblázatban látszik az is, hogy mennyire drasztikusan változik a szükséges megtakarítás mértéke, ha a piac több hozamot hoz, mint 4%, akár csak 1%-kal is.
Tudom, hogy ez nem kevés pénz, de nem is elérhetetlen a mai világban. És azt is tudom, hogy nem mindenkinek olyan egyszerűen elérhető, de ettől még ki kell számolni és tenni kell érte. Mert csak úgy fogsz rendszeresen megtakarítani, ha van egy célod, hogy azt miért teszed. Ha van cél, akkor van motiváció és van mérhető eredmény is, illetve viszonyítási pont.
Kételkedők
Természetesen vannak az elméletben kételkedők és ez így is van rendjén. Ők például támadják az időtávot, vagyis mi van akkor, ha én 30 évesen szeretnék nyugdíjba menni, de akkor még potenciálisan élek 40-50 évet. Arra az időtávra is elég a 4%? A válasz nem. Viszont 3,5% már igen!
Egy bizonyos Michael Kitces nevű pénzügyi szakember 40-45 éves időtávokat vizsgált és ott az jött ki, hogy a 3,5%-os lehívási ráta fog működni és ez a % nem romlik tovább ezután sem. Erről itt olvashatsz bővebben angolul.
Ami még fel szokott jönni, mint támadási felület az a stabil 4% + infláció adó befektetés, és hogy létezik-e ez az állatfaj. Mivel a piac folyamatosan változik, ezért senki sem tud neked 100% bizonyossággal olyan befektetést ajánlani ma, ami biztosan termel neked a következő 30-40 évben legalább éves 4% + infláció mértékű hozamot. Aki épp ezt árulja neked, az szerintem hazudik 🙂
Szóval marad a múltbéli adatokra való építkezés, de az egész világ így működik. A múltbéli tapasztalatainkra építünk, abból tanulunk, azokra hagyatkozunk döntéseinknél.
Nézzünk egy jó példát, hogy azért mégis lehet ilyen befektetéseket találni. A lenti képen az látszik, hogy 1900 óta évente, átlagosan 7,3%-ot nőtt az amerikai részvénypiac. Vagyis ha egy ezt követő indexbe fektettünk volna, akkor megvan az éves átlagos 4% hozam, még több is, ami fedezi a folyamatos infláció miatti többletköltségünket. Persze voltak nagyobb esések közben, pl 1929-32 között, illetve 1972-75 között, vagy éppen 1998-2003 között (Dotcom lufi), majd a híres 2008-as válság 2008 és 2009 között. A legutóbbi pedig tavaly 2020 Márciusában a pandémia miatt.
Mindig lesznek nagy esések és gazdasági válságok (a történelem ismétli önmagát), de a trendet érdemes nézni, és az egyértelműen növekvő trend. A mi szempontunkból ez a lényeg. Vagyis az átlagos növekedésen van a hangsúly, lesznek esések, mélypontok, 4% alatti hozamú évek és lesznek bőven 4% felett teljesítő évek is – a lenti ábra alapján ebből volt eddig több.
Az első 10 év számít
A fentiekből azt gondolnád, hogy ha a piac átlagosan 7%-ot tud, akkor a 4%-os szabály mellett soha nem lesz gond, mert átlagban mindig túlteljesíti a piaci növekedés a költésünket, tehát több pénzzel gazdagodunk évről-évre, mint amennyit költünk. Ez jól hangzik, de nem teljesen van így. Valójában nem az átlag számít igazán, hanem a „mikor” és az események sorozata. Mikor csökken 4% alá és mikor megy a 4% fölé a piac, ez a „nyugdíjas” éveid elején történik sorozatosan vagy csak később. Elsősorban ez határozza meg a portfóliód hosszútávú sikerességét.
A lenti táblázatban megpróbálom érzékeltetni azt, mit Kitces is leírt a cikkében a fenti témában. Az első táblázatban „jó” sorrendben történnek az események és egy 100%-os növekedés után kell egy 50%-os lehívást csinálni (mondjuk egy váratlan esemény történik az életünkben, ami nagyobb összeget kíván), de az első éves magas hozam miatt a pénzünk nagy része megmaradt az év végén (új bázis) és a második évben beütő 50%-os piaci visszaesés utáni is megy tovább az élet.
A második táblázatban „rossz” sorrendben történik mindez, vagyis már az első évben esik a piac 50%-ot (feleződik a pénzünk) és ebből kell az 50%-os lehívást megejtenünk. Vagyis el is fogyott a pénzük a második év elejére, hiába van a második évben 100%-os hozam, már nincs bázisunk, ami hozamot termeljen. Tough luck 🙁
Kitces további kutatásaiban azt is vizsgálta, hogy milyen korreláció van az 1 éves, 10 éves és 30 éves hozamok és a választott lehívási ráta % sikeressége között. Azaz megpróbált egy időintervallumot találni, amit vizsgálva meg tudja mondani, hogy hosszútávon sikeres lesz-e az általunk használt lehívási % vagy sem.
1 éves hozam esetén 0.21 a korreláció, ami alacsony, vagyis nem kell aggódnod, ha nyugdíjba mész és rögtön az első évben rosszul teljesít a portfóliód.
10 éves nominális hozamot vizsgálva 0,44 a korreláció, ami szintén nem annyira magas. Ez azért van, mert a nominális hozam nem veszi figyelembe az inflációt.
30 éves reál hozam esetén 0,43 a korrelációs mutató, vagyis 30 évet kalkulálva, inflációt is figyelembe véve, pont annyira lehet megjósolni a lehívási % sikerességét, mint a 10 éves nominális hozam esetén. Ez meglepő, azt gondolnánk, hogy a hosszabb időtáv és az infláció segít az előrejelzésben, de nem így van. Ugyanis a 30 éves távlatot vizsgálva nincs elég információ a hozamok sorrendjéről.
10 éves reál hozamot vizsgálva a legnagyobb a korreláció: 0,79 Ez azt jelenti, hogy az első 10 év reálhozamának alakulása mutatja legjobban, hogy a lehívási %-unk működni fog-e vagy sem. Tehát ha az első 10 évben jobban teljesít a portfóliónk, mint a választott lehívási %-unk, akkor nagy valószínűséggel több pénzünk lesz, amikor meghalunk, mint a korai nyugdíjunk indulásakor, vagy nyugdíj alatt emelni tudjuk a korábban megállapított havi költség szintünket. Menő! Key Takeaway: az első 10 év teljesítménye a döntő.
Nincs gond
A korai nyugdíjban az a jó, hogy akkor sincs gond, ha a fentiek nem jönnek be és összeomlik a Trinity kutatásból jövő 4%-os szabály, a feje tetejére áll a világ és nem működik az elmélet. Miért? Mert nem a korom vagy fizikai állapotom miatt megyek „nyugdíjba”, tehát bármikor tudok munkát vállalni. Azok, akiknek az early retirement már sikerült rendszeresen azt nyilatkozzák, hogy különböző projekteken dolgoznak, amikre dedikáltan tudnak időt szakítani, így még nagyobb a valószínűsége, hogy sikeres lesz, és ebből is pénzt termelnek. Sokkal fókuszáltabbak, sokkal sikeresebbek. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy a korai nyugdíjam után soha nem fogok semmilyen munkáért pénzt kapni vagy kérni vagy egyáltalán nem fogok dolgozni. Ez nem is volt célom soha. Tehát biztosan lesz még innen-onnan egy kis mellékes, ha kell.
A másik, amit minden interjúban elmondanak, hogy az emberek rendszeresen alábecsülik a kamatos kamat erejét. Vagyis ha van pár jó év (értsd: 4% feletti hozamú) egymás után, akkor az ott megtermelt 10-15%-ok olyan mértékben megdobják a következő évek bázisát, hogy a még több is marad általában, mint amit korábban kiszámoltak magunknak. Vagyis többnyire növekszik a havi költségvetésük, nemhogy csökken.
Ja, és még valami! A normál, magyar állampolgárként járó nyugdíjjal még nem is számoltam. Pedig abból is remélhetőleg kapok majd valamit. Ki tudja, lehet egy kávénál többre is elég lesz 🙂
Hasznos linkek