Vagyis mekkora összeg kell a pénzügyi függetlenséghez?
Mindig is szerettem erről a témáról beszélni a barátaimmal ismerőseimmel, ezért naná, hogy itt is felhozom. Valahol ez a kérdés indított el engem is a pénzügyi függetlenséghez vezető úton, legalábbis ennek hatására kezdtem el kiszámolni és tudatosan átgondolni, hogy mekkora összeg kell a „kiszállóhoz”, korai nyugdíjhoz.
Szeretem az ilyen jellegű kérdéseket, dilemmákat. Komoly vitákat szül és bármilyen társaságban lehet róla beszélni, mert mindenkinek van róla véleménye és mindenkit elgondolkodtat egy bizonyos fokig. Lássuk, hogy mivel találkozom, amikor feldobom ezt a kérdést.
Sajnos az esetek 99%-ban egy átgondolatlan, irreálisan nagy összeg a válasz, kb mint egy irdatlan nagy lottó 5-ös. Legutóbb egy jogász ismerősöm dobta rá, hogy 3 milliárd Forint! Én álltam ott és elmosolyodtam. Egy fél perces számolás után levezettem neki, hogy az a még hátralévő kb 40 évében, évi 75 millió, havi 6,25 millió Forintot jelentene. Szerintem ezt az összeget ilyen időtávon nem is lehetne értelmes dolgokra elkölteni. Még akkor sem, ha a luxus körülmények között élsz és minden ésszerű dolgot megadtál a családodnak. Ez már nem az ésszerű összeg.
És ilyenkor jön a visszakérdés, hogy: „Miért, akkor mennyi???” – nem pontosan ezekkel a szavakkal 🙂 Nekem meg erre az a válaszom, hogy nem az egzakt összeget tudom (mert az mindenkinek más), hanem a módszert, ahogy én kiszámolnám.
Az első lépés a pénzügyi függetlenség felé az, hogy tudod, hogy kb mekkora megtakarítás tenne Téged függetlenné. Ehhez pedig meg kell tudnod állapítani, hogy mennyit költesz, hiszen a havi költségeidet kell majd fedezned kamatokból, osztalékból, passzív jövedelemből. Tehát ez a kiinduló pont, a saját havi költésed.
Én ezekkel kezdenék, aztán lehet tovább szofisztikálni:
- lakásbérleti díj vagy jelzálog hitel törlesztő (utóbbi meddig fizetendő, ha van)
- autóhitel vagy bármilyen személyi kölcsön (meddig fizetendő, ha van)
- rezsi költségek (víz, gáz, áram, internet, telefon)
- havi előfizetések (spotify, netflix, stb)
- havi élelmiszer bevásárlások
- iskola, óvoda költségek
- havi szórakozás (étterem, buli, családi programok)
- autóra költött pénz (biztosítás, üzemanyag, szervíz, autópálya díj stb)
- ruházkodás, egyéb
A legnagyobb tételeket nagyságrendre tudni fogod, de meg fogsz lepődni, amikor a szórakozás vagy egyéb sorokhoz érsz. Ott lehet gyors eredményeket elérni a visszafogásukkal, de a nagyobb tételek (lakás, autó) esetén lehet igazán nagyot nyerni. Az általam olvasott blogok is ezt hirdetik, hogy ha az életedben előforduló nagy költségelemeket rendberakod, akkor a kicsikre már nem kell görcsösen figyelni.
Én szerencsés vagyok, mert nincs lakáshitelem, saját lakásban lakunk. Viszont autóra vagy bármi másra soha nem is vennék fel hitelt. Ha nem tudod megengedni magadnak ezeket a tárgyakat, akkor ne vedd meg őket, mert csak hitelspirálba kerülsz és egyik után fizeted a másikat, miközben rajtad kívül mindenki jól jár anyagilag, csak éppen a Te pénzügyi helyzeted nem javul.
Továbbá igyekszem kerülni a visszatérő költségeket (pl előfizetések). Csak arra fizetek elő, amit valóban használok, minden mást inkább ad-hoc jelleggel veszek igénybe.
A tulajdonlással kapcsolatban is változott a hozzáállásom, régen én is mindent szerettem volna magamnak megvenni, de ma már inkább a legtöbb esetben bérelnék valamit a vásárlás helyett. Hosszútávon így jársz jól, mert nem a Te pénzed áll benne, nem a Te eszközöd amortizálódik, mindig a legújabb modellt tudod használni (vagy éppen azt, amit választasz) és nem kell tárolnod sem. Ha kiszámolod, hogy pl egy sílécet egy évben hányszor használsz, és azt felszorzod az időszakra a bérleti díjjal, az összeget meg elosztod a léc árával, akkor az jön ki, hogy a következő 5-10 évben bérelhetnél helyette. Ennyi idő után meg úgyis újat vennél, tehát kezdődik a spirál elölről.
Amikor kiszámoltam, hogy kb mennyit költök havonta, akkor fogtam a banki kimutatásom (bankkivonat egy adott időszakra lekérve), letöltöttem a bankom oldaláról excel formátumban és bekategorizáltam a fenti kategóriákba az egyes költéseimet. Utána kaptam egy egész jó képet arról, hogy mire megy el a pénz. Mivel alapvetően tudatos vagyok ebben, olyan nagy meglepetés nem ért, de azért a sok kis hülyeség nálam is ott volt. Tehát ha nem is spórolásra ösztökélt, de arra jó volt, hogy lássam, nekem kb mennyi a havi költésem.
Innen tudsz továbblépni, hogy mennyi a havi bevételed. A kettő különbözete jó esetben pozitív, így az a megtakarításod. Na ezt a részt kell jól befektetned, hogy a hozamából később fedezd a kiadásaidat életed végéig.
A legtöbb ember azért nem tud pénzügyileg függetlenné válni, mert beleugrik az indokolatlan visszatérő költségekbe (felesleges előfizetések), tárgyakat vesz, amik helyett jobban járt volna, ha bérel és ahogy nő a bevétele, egyből hozzá igazítja a költéseit is. Ez utóbbit hívjuk életszínvonal inflációnak. Rákerestem erre a szóra a google-ben és 1-2 magyar cikk jött elő: ez az egyik ez meg a másik. Az első jó kis cikk, amolyan megmondós fajta :). A második, szakmaibb, jól leírja a jelenséget. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ez a kifejezés mennyire nincs a magyar köztudatban. Vicc.
Íme az angol leírása, hogy mi is ez pontosan, hivatalosabban megfogalmazva. A fontos rész a cikkből pedig ez, gyorsban lefordítva:
- Életszínvonal infláció akkor fordul elő, amikor a havi kiadásaid a havi megkeresett pénzed növekedésével együtt növekednek
- Több pénz elköltése, miközben egyre többet keresel problémákhoz vezethet, mert a vagyonépítési képességed így korlátokba ütközik
- Az emberek sokszor azért költenek több pénzt, hogy utolérjék a körülöttük lévő más emberek költési szokásait
- Több pénz költése logikusnak tűnik, amikor előrébb lépsz a ranglétrán és nő a fizetésed
- Az életszínvonal infláció csapdáit ki tudod kerülni, ha tudod mikor érdemes megtakarítani / költeni és felismered (és el is tudod választani) a szükségleteidet az igényeidtől
Szeretném egy kicsit jobban feszegetni ezt a témát, mert szerintem itt van a kutya elásva. Véleményem szerint ezen csúszik el a legtöbb ember és ez hajszolja bele őket a még több munkába, majd a még több költésbe és újra még több munkába.
Elsőszámú hiba a birtoklási vágy. Vagyis az emberek szeretik a tárgyakat birtokolni. Ez már nagyon pici korban látszik gyerekek viselkedésén, gondolom belénk van kódolva évezredek óta, hogy amit „megeszek az az enyém”, csak mi ezt továbbgondoltuk és amit birtoklok, az határoz meg minket. Ettől gondoljuk magunkat erősebbnek, más emberek felett állónak, akik velünk szemben nem birtokolnak. Vagyis státuszt gondolunk egy-egy tárgy mögé, ami ott sincs. Tehát folyamatosan úgy érezzük, hogy kell a jobb, nagyobb, szebb, még akkor is, ha igazából nem kell.
Az előző pontból következik a második számú hiba, a majmolás. Tehát ha a környezetünkben élőknek szebb és nagyobb háza van, vagy jobb autója és jobb helyekre járnak nyaralni, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nekünk is ezt kell tennünk (még akkor is, ha mi nem is igazán vágyunk erre), mert „lemaradunk”. Sokszor az a jelenség fordul elő, hogy x környékről elköltözik valaki, mert „kinőtte” és amikor megérkezik az új, szebb környékre, akkor szembesül vele, hogy ott mindenkinek nagyobb és szebb háza, jobb kocsija van. Na, akkor fel kell kötni a gatyát és még többet dolgozni (sőt! még több hitelt felvenni), hogy még többet tudjon költeni, hogy utolérje a szomszédokat (angolul humorosan úgy nevezik ezt, hogy „Keeping up with the Joneses”, azaz kb „Lépést tartani Kovácsékkal”). Amikor azt a környéket is „kinőtte” , kezdődik a folyamat elölről.
És lehet, hogy azt mondod, hogy ez rád nem igaz, mert ezer éve nem költöztél, de akkor nézd meg a telefonod. Azért van a kezedben a legújabb „énTelefon”, mert ez egy szükségleted, vagy mert trendi akarsz lenni és követed a többi majomtársad? Ez csak egy példa volt, nem kell megsértődni az almásoknak. Jó termék az, csak közben a világ egyik legprofibb marketing gépezete dübörög mögötte, így mindig elérik, hogy „szükséged” legyen az új verzióra.
Ne felejtsük, egy fogyasztói társadalomban élünk, amit mi magunk generáltunk. Van erre egy jó mondás, szó szerint nem tudom idézni, de a lényege ez:
„Egy olyan világban élünk, ahol olyan termékeket vásárolunk, amire nincs szükségünk, olyan pénzből, ami nem a miénk, hogy megmutassuk olyan embereknek, akiket nem ismerünk” 🙂
Szerintem ez tökéletesen leírja a mai social média által generált fals világot, ahol a külsőségek a legfontosabbak és a fényképarcunkat mutogatjuk mindenkinek.
Bahamákon nyaralunk, posztolunk, mint a gép, de közben ketten eszünk egy ebédet, mert valójában nem engedhetnénk meg magunknak ezt a színvonalú nyaralást, „csak” Horvátországot. Zsír verda alattam, de annyi pénzem már nem maradt, hogy 100-as benzint tankoljak és szervizbe elvigyem, ha gond van vele, inkább szép lassan lerohad alattam. Menőzök a legújabb telóval, de a havi fizetésem nincs annyi, mint amennyit a telefon ér (persze 1 Ft-ért vettem, mert azt nem veszem figyelembe, hogy 24 hónap alatt a szolgáltató tarifával együtt kb 1,5-szeres pénzt kivesz a zsebemből). Legújabb lépő a lábamon, de ez az egy van összesen, öltönyhöz is ezt veszem, mert többre már nem futja. És sorolhatnám…
És ez az, amin szeretnék változtatni. Még ha a magam módján, egy blog írással közvetetten edukálva az embereket. Aki érti, hogy a fentiekkel mi a baj, az ért engem is. Aki nem érti, az meg szerintem nem olvassa ezt a blogot, ő most is valami egészen mást csinál.
Egy podcastben nemrég hallottam, hogy egy jó módszer arra, hogy ne ugorj bele mindenféle költésbe, hogy gyorsan kikalkulálod, hogy mibe fog ez neked kerülni hosszútávon. Pl ha takarítót fogadsz, akkor egyszeri költség 8 ezer forint nem olyan sok. De ha a következő 40 évben jön havi 8 ezerért, az már 3,8m Forint. És tudom tovább fokozni, hogy mi lett volna, ha az erre fordított pénzt még be is fektetted volna a 40 év alatt.
Természetesen nem kell sanyargatni magunkat, inkább abban van a trükk, hogy a mi boldogságunkat szolgáló dolgokra kell költeni és minden máson fogni a pénzt. Ha ezt meg tudod tenni, akkor senki sem ment meg attól, hogy nagyon gazdag életet élj nem csak lelkileg, de anyagilag is. Ugyanis a legjobb módja a spórolásnak az igényeink lecsökkentése. Ha mindig többre, nagyobbra vágyunk, akkor az azt is jelenti, hogy bármilyen pillanatban is vagyunk, soha nem leszünk elégedettek. Ez pedig boldogtalansághoz vezet.
Lefordítva a saját életemre én azt szeretném elérni, hogy a jelenlegi életszínvonalamat tudjam kitermelni passzív jövedelemből. Ez kb ennyit jelent: 3 szobás lakás Budapesten, 1 autó, évi egy nyaralás Európában, havi 1-5 étterem, havi 1-2 program, egészségbiztosítás, telefon és internet előfizetés. Ez nekem kb havi 400-500e Forint jelenlegi árak szerint. Ha ehhez használom a 4%-os szabályt, akkor nekem 120-150m Forint befektetés kell, hogy ezt a havi összeget ki tudjam passzívan termelni.
Természetesen ez azt is jelenti, hogy a fentieken túlmutató dolgokról lemondok vagy máshogy érem el. Ha külföldön fogunk élni, akkor lakást és autót is bérlek majd, de akkor már nem feltétlenül kell költenem a nyaralásra, hiszen ott élek, ahova egyébként nyaralni járok (legalábbis abban az országban). Ha mindezt földrajzi arbitrázzsal megfejelem, akkor még akár a mostaninál jobb életszínvonalat is ki tudok hozni, de akkor a családomtól való távolsággal fizetek érte (lásd elköltözni Dél-Kelet Ázsiába).
Itt nem a fent említett összeg a lényeg, az mindenkinek más. Ha azt vártad, hogy ez a cikk egzakt választ ad rá, akkor csalódást kell okozzak.
A tudatosság a lényeg, az hogy tudom ezt az összeget, mert kiszámoltam a múltbéli költéseim alapján és nem akarok ennél többet. Még ez is valószínűleg sok és túlbiztosítom magam (egyébként ez egy általános hiba a korai nyugdíjasok között), ez majd kiderül, ha odajutok. Általánosságban két dolgot minden pénzügyileg független korai nyugdíjas elmond magáról:
- Kevesebb pénzből él, mint korábban, mert nem költ olyan dolgokra, ami korábban a munkába járás miatt merült fel (munkahelyhez közeli lakás, autó, ruházkodás stb)
- Igaz, hogy korai nyugdíjas, de ez nem szüntette meg a pénzkereső képességét és általában még jobban is keres egy-egy projekttel, mint azt gondolta volna, ráadásul élvezi is, mert nem feltétlenül a pénzért csinálja, hanem a tevékenységért magáért
Egy biztos, nem kellenek milliárdok a pénzügyi függetlenséghez. De kell egy stabil jó fizetés, amit nem költesz el mindenféle baromságra csak azért, mert a környezeted ezt „diktálja” és amit a karriered során amíg dolgozol tudsz növelni, miközben a költségeidet kontrollálod. Kell egy tudatos megtakarítási módszer, amint rendszeresen csinálsz, és kell egy tudatos befektetési módszer is, amit folyamatosan gyakorolsz és bizonyos, ésszerű kockázatot vállalsz a piacon. A fentiek nélkül nem fog menni, de velük szinte biztosan.
Kommentekben várom, hogy ki hogyan képzeli el az ő kiszállóhoz szükséges összegét. Egyáltalán egyetértetek-e a cikkben leírtakkal vagy sem?